A férfi tudta, hogy ő is ott lesz, de amikor a lány kilépett az ablak árnyékos részéről, egy pillanatra elakadt a lélegzete. Annyira más volt. Hat és fél évvel ezelőtt már akkor látta benne a megannyi lehetőséget, mikor a Teszlek süveg beosztotta a Griffendél házba. Tudta, hogy különleges, a többieknél ragyogóbb tehetség, emellett rendkívül bátor, de semmi sem készíthette fel arra a kecses fenségességre, csendes határozottságra, ami a lány szemében ült.

- Dumbledore professzor – a lány apró biccentéssel ismerte el a másik jelenlétét.

- Miss Granger – válaszolt ő, szemeiben ezúttal nem csillogott huncutság. – Kérem, foglaljon helyet. Mi az, amit ily sürgősen közölni kívánt velem?

A lány egy magas hátú bőrkarosszék mellett döntött, leült és ügyesen elrendezte maga körül talárját. Levele igen különös volt – halaszthatatlan megbeszélnivalóról írt benne, mindig precíz gyöngybetűi nem árulták el sietségét.

- Tudatni akartam Önnel – szólalt meg nyugodtan egy másodpercnyi csendet követően. -, hogy ma este csatlakozok a halálfalók soraihoz. Hogy Voldemort bizalmába férkőzzek, tájékoztattam Perselus Piton az utóbbi években kettősügynökként működéséről. Ezért nem is lenne bölcs dolog Piton professzornak részt vennie az újabb gyűléseken, legalábbis, ha nem akar szörnyű halált halni. Minden egyes információt közölni fogok Önnel, amint tudomást szerzek róluk, ezen túl viszont meg kell kérnem, kémkedésem maradjon teljes titok. Senki nem tudhat róla, különösen nem Piton professzor.

A lány tökéletesen visszafogott és nyugodt hangon elmondott, jól felépített kis beszédét szó nélkül hagyta az igazgató.

- Megkínálhatom egy kis édességgel, kedvesem? – kérdezte tehetetlenül, megakadályozva, hogy a csend kínossá váljon.

- Igen, köszönöm – Hermione elvett egy adag citromport, kibontotta és szájába öntötte.

Az igazgató nézte, ahogy a lány hátradől karosszékébe, Hermione arca kifürkészhetetlen volt. Az égre, mégis mire készül?

- Attól tartok, nem egészen értem, Miss Granger – szólalt meg Dumbledore.

- Nincs benne semmi megértenivaló, igazgató úr. Nincs semmi, amit megvitathatnánk. Úgy véltem, a legjobb, ha minél előbb tájékoztatom Önt, ha másért nem, Piton professzor testi épségéért. Most, hogy elmondtam, amiért jöttem, visszavonulok a szobámba.

- De ezt egyszerűen nem engedhetem, kedves gyermekem – a lány már felállt, amikor a férfi válaszolt, és úgy nézett le rá, hogy Dumbledore-t kilelte a hideg. Hermione igazán gyönyörűvé vált, ám arca maszknak hatott, csupán hűvös közönyt árult el.

- Nincs választása, professzor úr. Az időnyerő használata miatt tizennyolc éves vagyok, így jogilag felnőtt, szabadon dönthetek, mit akarok. Ha nem engedi, hogy folytassam tanulmányaimat, amíg kémkedek, távozok Roxfortból. Ha nem engedi, hogy jelentést tegyek Önnek, találok mást, akinek hasznára lehetnek az információim. Halálfaló vagyok, ezen nem tud változtatni. Kérem, gondolja át jól, mielőtt eldob egy ekkora helyzeti előnyt. És ne felejtse el tájékoztatni Piton professzort.

- De, kérem, Miss Granger…

- Jó éjszakát, igazgató úr.

Visszapillantás nélkül távozott. De a professzor őt nézte, hitetlenkedve, tehetetlenül, és ez egyszer a leghalványabb sejtelme sem volt, mi folyik itt. A lány egyetlen szempillantás alatt kivette a kezéből az irányítást, és nem tudta, hogyan szerezhetné vissza.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés