|
4. Az igazgatóhoz I.
Perselus gyakorlatilag beviharzott az igazgatói irodába, Miss Grangerrel és Dracóval háta mögött.
Dumbledore felpillantott, az örökké szemében csillogó huncutság most is felfénylett.
- Kedves fiam – köszöntötte szívélyesen. -, milyen energikus ma éjjel. Egy bögre forró csokoládét?
- Hogy tehette ezt egy ártatlan lánnyal, maga vén bolond? – Piton ezt szinte beleordította a varázsló arcába.
Dumbledore csak ekkor vette észre a férfi mögött a másik két alakot. Vonásai egy pillanat leforgása alatt megkeményedtek.
- Mi történt, Miss Granger? Mr. Malfoy?
- Az történt, hogy engedte, hogy egy gyerek halálfalónak álljon, és nem tartotta fontosnak, hogy ezt közölje velem! – üvöltötte Perselus.
- Piton professzor tanúja volt egy Draco és köztem lejátszódó kis nézeteltérésnek, igazgató úr – szólt Hermione nyugodtan. Sajnálatomra Draco úgy gondolta, elő kell állnia egy fantasztikus történettel, amit a professzor úr túlreagált. Kérem, mondja meg Piton professzornak, hogy törődjön a maga dolgával!
- Egy fenét fogok! – Piton még mindig kiabált, de mikor eszébe jutott, hogy diákok jelenlétében ordít, és hogy biztosan élvezik lármás kifakadását, tolerálhatóbb szintre halkította hangját. – Válaszokat szeretnék.
- Attól tartok, ezt nem intézhetjük el ennyivel, Miss Granger – sóhajtott fel Dumbledore, boldogtalanul nézte a három betolakodót. Perselus holtsápadt volt és szinte reszketett a dühtől, Draco idegesnek és szerencsétlennek tűnt, míg Hermione hozta formáját: hűvös maradt… a tökéletes színésznő.
- Most, hogy Piton professzor rájött a fejleményekre, nem ártana teljes mértékben informálni.
- Nem intézhetnénk el egy Exmemoriammal, igazgató úr?
Perselus felszisszenése intő jel volt Dumbledore-nak arra, hogy hamarosan újra kiabálni kezd. Kezével nyugtató mozdulatot tett, teljes csendet kapott.
- Kérem, foglaljanak helyet – ismételte meg. -, mindannyian. Ha már így alakult, tegyük a beszélgetést civilizálttá, kellemesebb lesz, mintha üvöltöznénk egymással. Nos, Miss Granger, akkor hát kívánja Ön felvilágosítani Piton professzort?
- Ha szükségesnek ítéli a tájékoztatást, boldogan átadom magának a megtiszteltetést – felelte a lány mereven. Az óriási ablak felé fordította arcát, úgy tűnt, számára érdektelen a beszélgetés.
Dumbledore újabb sóhajt hallatott, hátradőlt székében és megmasszírozta halántékát.
- Körülbelül három hónappal ezelőtt – kezdett a mesélésbe egy pillanatnyi szünet után. – Miss Granger felkeresett azzal, hogy belép a halálfalók körébe. Ezen a ponton fontos elmondanom, hogy fogalmam sem volt róla, mit csinál. Nem én „vettem rá” a csatlakozásra, és ugyanolyan elégedetlen voltam a döntésével, mint most maga.
Megeresztett egy fáradt mosolyt Hermione felé, aki továbbra is figyelmen kívül hagyta az egész díszes társaságot. Mintha az egész teljességgel nevetséges lenne. Háttal fordult neki, így közölve velük hogy nem hajlandó részt venni a beszélgetésben.
- Először próbáltam lebeszélni a tervéről, de meglepően jól felkészült és nem volt lehetőségem megállítani, kivéve persze, ha erőszakkal nem engedem oda.
- Azt kellett volna tennie.
- Ezt nem hiszem, Perselus. Talán gyereknek tűnik, de ha valaki Miss Granger szemébe néz, láthatja, hogy több rejlik benne. Az elmúlt hónapokban felbecsülhetetlenné vált számunkra, pontos és hibátlan információt szállított le. Úgy tűnik, gyorsabban megszerezte Voldemort bizalmát, mint előtte bárki, és igen sebesen halad felfelé a csoporton belül.
- Ez lehetetlen! – robbant ki hirtelen Piton. – Mit akar Voldemort egy olyan hasznavehetetlen kis sárvérűvel, mint amilyen ő? Szerinte az olyan lányok, mint ő, nem jók másra, mint léha szórakozásra, soha nem engedné, hogy halálfaló legyen belőle!
- Perselus – Dumbledore szigorú hangja dühösnek tűnt. – Soha többé ne merjen ilyen kifejezéseket használni az iskolában!
- Ó, ugyan már, igazgató úr! Miss Grangert valószínűleg kínzásnak és nemi erőszaknak tette ki, és azt nem bírja elviselni, ha valaki sárvérűnek hívja? Maga tényleg bolond!
- Nem tettem ki semminek, Perselus – Dumbledore hangjában megvolt az a fajta felhang, ami arra figyelmeztetett, a másik ne menjen túl messze. – Előzetes értesítés nélkül ment oda. Emellett megtagadott bármi olyat közölni, ami haszontalan a Rend számára! Még arról sem volt hajlandó beszélni, hogyan jutott a közelükbe. Mindössze annyit tudok, hogy az információi… túl jók ahhoz, hogy visszautasíthatták volna őt. Talán úgy gondolták, ezek után nem engedhetik útjára.
Perselust a felismerés úgy érte, mintha egy vödör jeget zúdítottak volna a nyakába.
- Ön volt – mondta megdöbbenve. – Ön elárult engem, Miss Granger. Elmondta nekik, hogy kém vagyok.
A lány úgy bólintott rá, hogy még szemét se fordította el a kinti viharos éjszakáról.
- Ezt tartottam szükségesnek – szólalt meg csendesen, semmilyen érzelem nem volt hangjában. Szánalom sem.
- Ostoba lány. Ostoba kis idióta. – suttogta Piton reményvesztetten. – Hát nem jut el az agyáig, hogy előbb vagy utóbb végeznek magával?
- Amíg azt teszem, ami a szükséges, nem kell aggódniuk értem
- De nem érti, mit akarnak tenni magával? – azon kapta magát, hogy könyörög neki, szinte rimánkodik, hogy nézzen rá, hogy vegye komolyan figyelmeztetését, és olyan gyorsan tűnjön el, ahogy csak tud. – Én is ott voltam a találkozókon. Tudom, mit tesznek az új halálfaló nőkkel. Még ha nem is kezelik úgy, mint egy sárvérűt, akkor is elviselhetetlen.
- Szerintem ezt már azelőtt is el kellett viselnie, mielőtt belépett volna – Draco végre összeszedte a bátorságát, hogy közbeszóljon.
Egy végtelenül hosszú, néma pillanatig Hermione Granger elfordult az ablaktól és Draco szemébe nézett. Úgy tűnt, mintha elmerülne bennük, kutatva a rejtett igazság után. Majd tárgyilagosan bólintott és visszafordult az ablakhoz.
- Et tu, Brute – Piton hallotta susogását.
- Hogy érted ezt, Draco?
Draco észrevette, hogy Dumbledore figyeli őt, fehér arcán jól látszott a pirulás.
- Elcsábította az apámat – súgta leverten.
- HOGY MI?! – Perselus egy gyors mozdulattal a lányért nyúlt és talpra rángatta. Hermione felnyögött és visszarettent tőle, próbált eltávolodni.
- Elég legyen, Perselus! – mennydörögte Dumbledore, ő is felállt. – Azonnal engedje el!
- Nem lehetnek ennyire ügyefogyottak! Lucius egy szörnyeteg, képtelen emberi érzésekre! – közben bocsánatkérő pillantást vetett Dracóra. – Hogy engedhette ezt, Albus? Mégis hogyan?
A pislákoló gyertyavilágnál az igazgató öregnek, és törékenynek látszott, tehetetlenül emelte fel kezét.
- Nem szólt nekem róla, Perselus. Nem tudtam…
- Biztosíthatom Önöket, hogy Lucius szeret engem – szólalt meg Hermione fanyarul, ott dörzsölgetve karját, ahol Perselus megragadta. – Tökéletesen ura vagyok a helyzetnek.
- Tényleg csodálja – erősítette meg Draco némi habozás után. -, folyton róla beszél. Azt mondta, még soha nem találkozott ilyen könyörtelen lánnyal, aki minden képzeletet felülmúl, aki még azt is élvezi, ha…
- Azt hiszem, felfogták, Draco – vágott közbe Hermione. Még mindig nem nézett rájuk.
- Nem, Hermione, szerintem nem – vette újra magához a szót Draco, olyan határozottsággal, amit Piton korábban sosem látott a szemében. Szeretnék mindent tisztázni, igazgató úr. Nem hiszem, hogy Hermione sokáig uralni tudja a dolgot. Az apám borzasztó dolgokat mesélt a találkozókról, azt is elmondta, Hermionénak mi mindent meg kellett tennie, hogy elégedett legyen vele Voldemort… szerintem minden alkalommal meghal egy kicsit, amikor részt kellett vennie azokban a dolgokban, és ezt nincs kivel megbeszélje. Mutasd meg nekik, Hermione – kérte újra. – Mutasd meg, vagy én fogom.
A lány felkelt a székből és az ablakhoz sétált, míg az arca szinte érintette a vastag üvegtáblát.
- Sajnálom, Hermione, érted teszem – suttogta Draco rekedten.
- Draco, ne! – tiltakozott a lány, ám a fiú átszelte a köztük lévő távolságot, majd szétnyitotta a talárt, amit a lány addig szorosan maga köré csavart. A lány már nem is próbálta megfékezni. Egyetlen egy percre a maszk lehullott róla, nyers undor és elsöprő düh volt arcán, Perselus megborzongott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Cassie korábbi kritikája: Szeretném meg köszönni a frissítést, már vártam. Perselus meg borzongott . Vajon mitől? (ahogy már előttem is kérdezték). Véleményem szerint a lehetőségek : Piton mint férfi ember lévén Hermione idomai láttán borzongott meg, vagy attól hogy (az előző fejezetben már meg említette az író ) a régi sebei felszakadtak. Ebből következik az a lehetőség hogy a lány testén lévő sebeket is (ha van olyan, ami nem szakadt fel) észrevette. Ez valószínű, ha egyszer nem fedi semmi a felső testét. Szerintem ezek a lehetséges okok. Szóval ezek a „fejtegetések" még jobban felcsigáztak a folytatás iránt. Nagyon várom már(és a HYE frisset is=) )Még egyszer köszi az új fejezetet.
Szia Cassie! Nagyon szívesen. :) Hmhm, mind a két lehetőség nagyon érdekes, azóta már kiderült, hogy egy seb okozta a nagy riadalmat, viszont az első lehetőséged sem elvetendő, majd meglátjuk, mi lesz még itt. :D Köszönöm, hogy írtál, ennek a fejezetei jóval gyakrabban fognak frissülni, mint a HYE - már azért is, mert rövidebbek és könnyebben fordíthatóak -, de egyelőre arra koncentrálok. További jó olvasást!