Amikor Hermione felébredt, egy áldott pillanatig nem tudta, ki ő vagy hol van. Csak a meleget érezte és a párna finom gyógynövénykivonat illatát. Semmije nem fájt, semmi gondja-baja nem volt. A világ figyelmen kívül hagyásával ejtőzött.

Aztán kinyitotta szemét és minden eszébe jutott. Hermione Granger volt, Iskolaelső Lány, csillagként tündöklő diák, a Kis Túlélő barátja, a Főnix Rendjének nem hivatalos tagja. Hermione Granger volt, a mugli születésű halálfaló, Lucius Malfoy szeretője, a Sötét Nagyúr játékszere, áruló és kém. Hermione Granger, egy főzetfüggő nő, aki biztosan haladt végzete felé.

Néha úgy érezte, menten darabjaira hull, álcái, amiket visel, és a szabályok, ami szerint játszik, kicsusszannak irányítása alól és saját életre kelnek, és a végén semmi, se semmi nem marad belőle, csak egy pici, sarokba kuporodó, nyöszörgő, zokogó pici lány.

De meghal, mielőtt ez megtörténne.

Felült és körülnézett. A házimanók begyújtották a díszes, faragott kandallót, könyvei és pergamenjei pedig gondosan egy kis asztalra voltak helyezve, ami jobb felől, az ablak előtt állt.

A szoba gyönyörű volt, elég nagy ahhoz képest, hogy Piton professzor nem gyakran fogadhatott vendégeket, ugyanazok a színek uralták, mint a lenti könyvtárat, és meg volt benne minden, amire a lány vágyott. Igazából a szoba nagyon hasonlított az Iskolaelső Lány rezidenciájára, volt benne egy az övéhez hasonló, óriási ágy, egy szekrény és egy hosszú könyvespolc, egyedül annyi volt a különbség, hogy ezt a szobát nem használta előtte több száz Iskolaelső Lány, illetve minőségileg színvonalasabb volt, mint otthona.

A lány elhagyta a szobát, hogy átmenjen kis fürdőszobájába. Az Iskolaelső Lány szobájával való hasonlóságok sora itt véget ért, mivel a Piton professzor vendégeinek fenntartott fürdő egy felnőtt varázsló minden kényének-kedvének megfelelt, elképesztő luxust árasztott. Persze ezt a kastély építői nem tartották szükségesnek a kamaszoknak, így az Iskolaelsőknek, amivel ő nagyon is egyetértett. Azt se tudta, mihez kezdjen a polcokon sorakozó megannyi krémmel, balzsammal, parfümmel és sokféle egyéb folyadékkal.

Szerencséjére a házimanók szobájából lehozták saját kozmetikai szereit. Úgy döntött, forró fürdőt választ a gyors zuhany helyett, hiszen ezúttal megengedhette magának azt a luxust, hogy hosszabban elidőzhessen. Idő… mindig nagyon kevés volt belőle, és úgy tűnt, következő évei ennek szellemében fognak telnie, úgy, ahogy utóbbi pár hónapja. De egyelőre volt ideje.

Már majdnem dél volt, és megéhezett. A fürdőzés után úgy határozott, felderíti a terepet, hogy valami élelmet találjon. Legnagyobb döbbenetére gondosan terített asztal várt rá a könyvtárban, a fekete taláros, komor kedvű, dolgozatokat javító professzorral az íróasztalnál.

- Megkértem a házimanókat, hogy hozzanak fel valamit számunkra – szólalt meg a férfi. – Gondolom, éhes.

- Igen. Köszönöm, uram.

A lány helyet foglalt és szemügyre vette az ételt, annak minőségéhez foghatót eddig még nem látott. Ez sokkal többet volt, mint amit várt volna. Néhány házimanónak imádnia kell a professzort ehhez a lakomához!

Vett magának egy kis tojást és pirítóst, majd leült szembe Pitonnal, aki a gyümölcssalátáért nyúlt. Hermione arcára ki kellett ülnie némi csodálkozásnak, mert a férfi felvonta szemöldökét és már-már rámosolygott.

Ez pár hónappal korábban elég lett volna arra, hogy egész hétre sokkos állapotba kerüljön, de most, hogy tudta, amit tudott…

- Még az olyanok is, mint én, néha napján étkeznek, Miss Granger.

- Nem ezen lepődtem meg, professzor – Inkább az udvariasságán. Ami nem egy tipikus jellemzője, az biztos.

Az étkezés első fele csendben telt, Hermione újonnan megtalált étvágyával állt neki az étkeknek, míg Piton a szeme sarkából vizslatta.

- Merem feltételezni, hogy jobban aludt, mint az utóbbi hónapokban, nem igaz, Miss Granger?

- Így van – felelte a lány egy kis ámulattal. – Honnan tudja?

- Múlt éjjel nem vett be a főzetből. Az eredmény tisztán kivehető. Kipihentebb és nyugodtabb, jobb az étvágya és kevésbé agresszív, mint az elmúlt éjjel volt.

- Köszönöm szépen – csattant fel a lány szarkasztikusan, dühösen, hogy a férfi máris felhozta a főzet témáját. Hagyhatta volna, hogy legalább a reggelijét nyugodtan elköltse.

Perselus napja eddig is elég szörnyen alakult, és biztos volt benne, hogy nem lesz jobb. Miután a pár percesnek tűnő alvásból felébredt, legszívesebben a lány szobájába viharzott volna, hogy adjon neki egy kis ízelítőt borzalmas hangulatából, amiért Granger volt a felelős.

De mivel valószínűnek látta, hogy hosszú hetekig ez volt az utolsó nyugodt éjszakája, ellenállt a kísértésnek, és a bosszúhadjárat helyett egy jó erős teával kezdte a napot.

A reggeli órák élő poklot jelentettek aznap. Az idióta elsőévesek képesek voltak tönkretenni a legalapvetőbb főzeteket, és a hetedéves csoport, akiket máskor szeretett tanítani, teljesen magába roskadt Granger kisasszony fizikai és Draco mentális hiánya miatt, Potter meg Weasley mindketten barátjukért aggódtak, ha az aggodalmat gyökeresen eltérő formában is mutatták ki.

És most ezzel a baráttal kell reggelijét megosztania, aki dacos pillantásokat lövell rá az asztal másik oldaláról. Micsoda boldogság!

Jól tudta, korábbi megjegyzése nem volt túl tapintatos, de jelenleg voltak fontosabb dolgok Hermione Granger érzéseinél. Mondjuk a világ sorsa. A háború kimenetele.

- Jelenleg észlel magán bármilyen tünetet?

A lány megrázta fejét, és mielőtt a férfi elkezdte volna felsorolni neki a tüneteket, Hermione az ujjain kezdte azokat számolni.

- Semmi idegesség, professzor, semmi hidegrázás, verejtékezés vagy láz. Pontosan tudom, mik az elvonási tünetek, nincs szükség felvilágosítania. Hamarosan nagyon rosszul leszek. Egyre erősebb fizikai reakciók lépnek majd életbe, amik addig a pontig fokozódnak, amíg nem tudok majd mozdulni, beszélni, akár enni. És ekkor még rosszabb jön. Hallucinációk fognak gyötörni, a tapasztalatok szerint az agresszió és a pánik szélsőséges jelei ütköznek majd ki rajtam. Bármit meg fogok tenni egy újabb adag főzetért. De a legveszélyesebb, az az, ahogyan a Thanalos reagál a mágiámra, ebből meríti erejét, amivel simán kikészíthet. Így hét nem élhetek mágiával, és semmiféle formában nem használhatják rajtam a mágiát, akármilyen jó indok is legyen rá. Ha a mágia elér, egész biztosan megöl, de ha nem, akkor is viszonylag nagy az esély, hogy belehalok a járulékos betegségekbe. Így állunk.

- Így – felelt a férfi, elképedve a lány végtelen nyugalmán. De szemei egy pillanatra elárulták a lányt. Félt, az összeomlás szélén állt. Mindössze akarata tartotta benne a lelket, hirtelen a másik megértette, hogy Hermione-nak muszáj nyugodtan, visszafogottan viselkednie az életben maradásért. Egy apró nyelvbotlás, egy kis érzelem, és kiborul.

Perselus jól emlékezett rá, milyen így élni, ismerte azokat az időket, amikor elutasított minden egyes barátságos közeledést és kényelmet, nehogy belebukjon. Ha az ember egyszer elveszti a tökéletes kontrollt, lehetetlen helyreállítani, túl nagy árat fizetnének érte.

Igen, Perselus megértette a lányt, és egy másodpercre hősiességétől elállt lélegzete. Kinyúlt, majd megérintette Hermione karját, csak egy egészen pici pillanatra, a lány szemei mégis azon nyomban elkerekedtek a döbbenettől.

- Higgye el, Miss Granger – szólalt meg a férfi ugyanolyan nyugodtan, mint előbb a lány. – nem fogom hagyni, hogy meghaljon. Eleget tudok a főzetről és a tünetek kezeléséről, és ígérem, nem esik bántódása. Hinnie kell nekem.

- Köszönöm, professzor úr – a lánynak nehezére esett kimondani a szavakat. – Én… bízom magában.

Zavart csend. Perselus még azt se tudta, az előző mondatot bóknak vagy fenyegetésnek vegye. Végtére is, egész életében mindössze két ember bízott benne maradéktalanul, Dumbledore és Voldemort. Úgy vélte, nehéz lenne velük osztoznia egy kategórián Miss Grangernek.

Egy pillanattal később megköszörülte torkát, és visszatért a biztonságosabb terepnek tetsző technikai kérdésekhez.

- Nagyszerű. Mielőtt azonban belevágunk a terápiába, van néhány dolog, amit mérlegelnünk kell. Először is: értesítenie kell a szüleit, hogy az elkövetkező pár hétben nem tudják majd elérni semmilyen úton-módon, bagolypostával sem, illetve, hogy nem szabad válaszolniuk Ronald és Harry leveleire. Nem kockáztathatjuk meg, hogy tombolva bejöjjenek a Roxfortba nekiesni az igazgató úrnak.

- Erre semmi szükség, professzor úr – Hermione hangján hallatszott, hogy sokkal jobban érzi magát, ilyen kérdéseket tárgyalva. – Már találtam biztos helyet a szüleimnek. Igazából már hat hónapja elrejtőztek. Azóta nem tartom velük a kapcsolatot, és nagyon jól tudják, hogy jobb, ha nem próbálnak elérni engem.

- Elrejtette őket? – Piton a sorozatos sokktól kábultan tette fel a kérdést. – Hat hónapja?

A lány bólintott.

- Előre láttam a lehetséges következményeket, és úgy véltem, bölcsebb, ha a szüleim eltűnnek a színről, mert zsarolási lehetőséget jelenteni, velük nyomást gyakorolhatnának rám. A halálfalók eddigi lépései óvatosságra intettek. Van még valami, amit meg kell beszélnünk?

- De mégis honnan tudott erről hat hónappal ezelőtt?

- Úgy gondolta, a pillanat hevében döntöttem annak idején? Mindent elterveztem, már csak a családomat kellett biztos helyre menekítenem.

És újra: az a jéghideg, emberi érzésektől mentes hang. A férfi képtelen volt kitalálni, a lány ilyen ragyogó színész-e, vagy tényleg így érez.

- Egyetlen kérdés lenne hátra – kezdte Perselus lassan. -, amire választ várok.

- Mégpedig?

- Miért teszi ezt?

- Mit? – kérdezett vissza a lány.

- Csatlakozott a halálfalókhoz, elárult engem. Kockára teszi az életét. Miért?

- A háború megnyerése érdekében – válaszolta a másik könnyed hangon.

A férfi felhorkantott.

- Maga túl intelligens egy efféle idealista ostobasághoz, Miss Granger.

A lány felvonta bal szemöldökét, meglepetést színlelt.

- Mi volt ez, csak nem egy bók, professzor úr? Igazán hízelgő.

- Ne szórakozz velem, te lány – mormolta a másik. – Tudnom kell, mi az oka ennek a szánalmas vállalkozásnak!

- Soha nem fogja megtudnia az indítékaimat, professzor úr – felelt a lány végül. – Egyedül az enyéim. Meg kell bíznia bennem, jobban mondva Dumbledore-ban, felteszem, utóbbi könnyebben fog menni.

Ez a lány komolyan azt hiszi, hogy így bánhat vele? A pokolba, ő nem az egyik idióta griffendéles barátja!

- Elfogadhatatlan – a férfi hangja éppoly metszővé vált, mint a lányé. – Még egy utolsó esélyt adok a válaszadásnak. Ha megtagadja, kiderítem máshogy.

- Mégis hogy? Cruciatust bocsát rám? Dumbledore nem lesz boldog, ha a hajdani kémje megkínozza a jelenlegit. Különben sem működne. Nem török meg olyan könnye, professzor úr.

Perselus tudta, hogy rosszat tesz. Megesküdött, hogy soha többé nem lép be egy másik ember elméjébe, annak előzetes engedélye nélkül. Miss Granger a diákja volt, felelősséggel tartozott érte!

De volt valami fontosabb a lelkiismeret furdalásnál és az erkölcsi elvek félredobása okozta rossz érzésnél. A világ jövője, a háború kimenetele Hermione Granger vállán nyugodott, és neki tudnia kellett, miért vállalta magára ezt a terhet. Biztosra kellett mennie afelől, hogy nem fogja félredobni, ha túl nehézzé válna a dolog.

Ezért tette. A lány hangja visszhangzott fejében, mintha csúfolná: a háború megnyerése érdekében.

Egy lépés távolság volt közöttük. Perselus nem adott magának időt döntése átgondolására, megragadta a lány arcát, kényszerítette, hogy felnézzen, szemei egybekapcsolódtak az övéivel és belesuhant elméjébe.

Nem találkozott semmilyen korláttal vagy védelemmel. Annyira védettek a gondolatai, mint egy halottnak, gondolta Perselus komoran, de mikor a képek megrohamozták, rájuk koncentrált.

Egy lenyűgözően kinéző Hermionét lát fekete estélyi ruhában, ami jóval rafináltabban kiemeli idomait, mint azt bármilyen más ruha tette volna. A férfiak megfordulnak utána, a nők irigykedve néznek rá. Draco Malfoy álldogál mellette.

Hermione, kezében vérvörös borral töltött poharat tart, kortyolgat belőle, szemei előragyognak éjsötét szempillái alól. Hirtelen Lucius Malfoy terem előtte.

- Lám, lám, egy magadfajta kis sárvérű mit keres egy ilyen bálon?

- Önre vár, Mr. Malfoy – a lány megnedvesíti ajkait a borral és kissé a férfi felé hajol.

- Mit akarnék én egy olyan lánnyal, amilyen te vagy?

- A sárvérű mivoltnak sokféle hasznát lehet venni, Lucius, és van néhány élvezetes felhasználási módja, ami mindkét félnek javára válik.

Lucius elmosolyodik, és mintha… vágy hullámozna végig a lány testén. A férfi bevezeti egy szobába, és a lány alig bírja visszafogni magát, testén Lucius Malfoy kezeivel.

A lány felnyög, ahogy a férfi feltépi estélyije felső részét…

Hermione Voldemort előtt térdepel, homloka a földet érinti.

- Jól tudom, Nagyuram, hogy nem vagyok több egy mugli származásúnál, de még egy ilyen is, mint én, remek szolgálatot nyújthat. Olyan dolgok tudója vagyok, amik hasznosak lehetnek Nagyuramnak, Potter barátja vagyok és élvezem Dumbledore bizalmát. Egyetlen kívánságom téged szolgálni.

A Sötét Nagyúr intésére a lány felemelkedik, erősnek érzi magát, diadal és hála csapong lelkében. Csatlakozott hát. Halálfalóvá vált. A világ leghatalmasabb urát szolgálja.

Hermione Voldemort előtt áll.

- Ő egy mocskos áruló, Nagyuram, semmi több. A vén bolond azóta árul el téged, mióta visszatért hozzád! – büszkeség tombol lelkében. Jól megmutatta a vén denevérnek. A mester kedvencévé válik, és az eljövendő világ úrnője lesz.

- Beszolgáltathatom Potter, Mester. Egy kis időt és tervezést igényel, de hamarosan át tudom adni a kis dögöt. – és a Nagyúr majd megöli, amit ő végig fog nézni.

Hermione újra letérdel.

- Öltözz – parancsolja a Sötét Nagyúr, és a lány engedelmeskedik, lehúzza magáról talárját, fehér, meztelen bőrrel áll a halálfalók belső körének közepén.

- Érted mindent, Mester – a lány hisz benne. Voldemortot akarja szolgálni halála napjáig.

A halálfalók sötét alakja közelebb mennek hozzá, ütik-vágják, ahol érik, rugdossák. Ostorozzák.

- Ezt kapják a sárvérűk, akik be akarnak lépni a halálfalók közé.

Hermione sikítozik a gyönyörtől, vágytól remeg, tovább könyörög.

- Köszönöm a fájdalmat, Nagyuram! Érted mindent, Mester!

A lány vonaglik és nyöszörög Lucius Malfoy meztelen teste alatt, harapja és karmolja a férfit, vérben fekszik.

Hermione felkiált, ahogy Lucius belehatol, fejét a hideg kőnek üti.

Szemei tágra nyílnak a felette lévő test alatt, pupillája majdnem fekete, telve vággyal, diadallal, fájdalommal, a vér ígéretével…

Aztán a képek újra megrohamozzák Perselust, már gyorsabban. Számtalan alkalommal látja a lányt Voldemort előtt térdelni, látja vele együtt nevetni, másokat átkozni, vagdalkozni.

A férfi látta, hogyan kínozta meg a lányt a halálfalók belső köre, érezte, amit a lány érzett, érezte, ahogy Hermione hajszolja az érzést, kirobbanóan érzi magát, többet akar és még többet, látja, ahogy mindannyian kínozzák, és a lány könyörög nekik, ne hagyják abba. Mintha hurrikánba keveredett volna, úgy érez, Perselus azt se tudja már, melyik az ő érzése és melyik Hermionéé, együtt érzi a tobzódó örömet és fájdalmat, be akarja bizonyítani nekik, meg akarja mutatni nekik, mit tud… és a vágy Perselus szeme előtt tetőződik be.

Perselus elengedte a lányt. Saját szaggatott lélegzése hangosnak tűnt a nagy csendhez képest. Szíve dobogását is szokatlanul gyorsnak és hangosnak érezte, mintha ki akarna ugrani mellkasából. Arca nedves volt az izzadtságtól.

Hermione nem mozdult. Amikor a másik megtörte a kapcsolatot, a lány feje lehanyatlott, mint egy bábé, amit többé már senki nem mozgat. Most újra felemelte fejét, tekintete, ami találkozott Pitonéval, nyugodt és közönyös maradt.

A férfi nem bírta elviselni a lány pillantását. Már látta, mi rejtőzik a szemek mögött. Bepillantást nyert a sötétségbe.

El se tudta dönteni, féljen a lánytól, vagy inkább gyűlölje őt, de hátrálni kezdett előle, amíg falat nem érzett háta mögött.

- Szóval nem akar ártani nekem, ugye, professzor úr? – kérdezte keserűen a lány. – Nos, legalább már tudom, mekkorára tartsam az ígéreteit.

- Szörnyeteg vagy – suttogta a férfi.

Hermione meg se rezzent.

- Nem a jó ügyért harcolsz, nem a háború megnyeréséért, nem a barátaid miatt. Még csak nem is ambícióból. Azért a tiszta, beteges élvezetért teszed, amit ott érzel, nem igaz? És még Dumbledore-t is képes voltál rávenni, hogy fedezze az abnormális erotikus kalandjaidat.

- Ha maga mondja.

A lány hátat fordított a professzornak, és lassan elindult felfelé a csigalépcsőn, mintha nem tornyosulna fölé a háta mögött egy őrjöngő Piton.

- Milyen érzés volt Malfoyjal kúratni magad, miközben emberek halnak meg körülötted, embereket kínoznak meg, emberek adják életüket a világ megmentéséért, milyen érzés volt? Élvezted? – ordított fel a férfi, széles léptekkel közeledve a lányhoz, minden erejével megragadva vállát.

- Ezt magának is tudnia kéne – Hermione ugyanúgy beszélt, mint a bájitaltan órákon, egy cseppnyi izgalommal hangjában. – Ugyanazt érezte, amit én, nem igaz?

- Mocskos kis kurva! – a férfi szavai korbácsként hasították a levegőt, pofonként csattantak a lány arcán.

Hermione félrebiccentette fejét, mintha elgondolkozott volna. Egyetlen egy másodpercre tekintete elkomorult, és hogyha Piton közelebbről megnézte volna kezét, látta volna, hogy olyan erővel fogja a csigalépcső korlátját, hogy a vas szinte belevág a kezébe. De aztán a komor pillantás semmivé vált, és a lány bólintott, mintha a dolog végére jutott volna.

- Igen, professzor úr. Ebben igaza van. De ez nem változtat a tényen, hogy a Rendnek tett szolgálataim értékesek. Sárvérű vagy ribanc, olyan dolgokat tudok, amit mások nem.

A férfi lazított a szorításon, visszahúzta kezeit. Tekintetével kereste a lány tekintetét, és mikor megtalálta, nyugodt maradt. Nem volt semmi mondanivalója.

- Gondolom, szeretné, ha azonnal távoznék. Veszem a holmimat és…

- Nem – szólt bele Perselus. – Nem kell távoznia. Inkább nem nézek bele a dolgaiba, a háború ennek ellenére éppoly fontos marad. A feladatom nem változott. Itt marad, amíg az elvonókúra véget nem ér.  De tudnia kell – tornyosult újra felé, sötét alakja rémálmok árnyaként állt előtte. -, hogy a szememben maga jóval gusztustalanabb, mint a többi halálfaló, és minden egyes lépését figyelemmel fogom kísérni, amíg a kémkedése tart. Ha valami gyanúsra bukkanok, a saját két kezemmel fogom megölni.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2010.11.08. 19:44 Etti Szia Natty! Egyben elolvastam az egészet és osztom a véleményed, hogy nagyon jó történetet választottál. Örülök, hogy elkezdted fordítani. A történetről: Újszerű volt, és meglepő. Még soha nem olvastam ehhez hasonlót, mármint, hogy Hermione önként halálfalónak álljon. Ez a karakter nagyon magabiztos, sőt ijesztően tudja, mit akar. Ezért nagyon tetszett, hogy könnyű szerrel leszereli Pitont, aki kicsit sarokba szorítva érzi magát ettől. De nekem direkt tetszik, hogy kicsit kiveszik az irányítást a kezéből, mert így érdeks helyzeteket lehet teremteni. Nagyon jó a hangulata az egész történetnek, és a párbeszédek ütősek. A leg ledöbbentőbb talán az volt, hogy Hermione Lucius szeretője lett. Azon is elgondolkoztam Draco miért állt át, hiszen a szülei még mindig Voldemortot támogatják... De szeretem, ha a Draco kicsit jobb színben van feltűntetve. Mikor Piton betört a lány elméjébe összezavarodtam. Nem tudtam eldönteni, hogy Hermione tényleg perverz élvezetet talál-e abban, hogy bántják, vagy csak azt mutatta meg a férfinak, amit adott esetben voldemortnak is mutatana, ha kutakodna a fejében. Még nem tudom mit gondoljak ezzel kapcsolatban. A férfi reakcióját nem tudom, hogy a harag, az aggódás, vagy bizonyos fokú féltékenység váltotta-e ki. Az biztos, hogy nem örül annak, hogy Lucius megkapta Grangert... Várom a további részeket, de tudom milyen sok a meló a fordítással. elolvashatnám az eredetit is, de mindig jobban esik, ha a saját nyelvemen olvashatok. Egyenlőre nagyon tetszik, gondolom a továbbiakban sem fogok csalódni. Pussz. Válasz: Szia! :) Először is nagyon szépen köszönöm a kritikát, nemcsak azért, mert kevesen írnak hozzá, hanem azért is, mert kiragadtad belőle a lényeges elemeket. Nekem is pontosan azért tetszett meg, mint neked, Hermione magabiztossága miatt. Úgy választottam ezt, hogy láttam egy hozzá kapcsolódó videót, ami elég erősre sikeredett, így eldöntöttem, ez kell nekem. Hogy Piton miért is reagált úgy, ahogy, arra félig-meddig választ kapunk a következő fejezetből. Igen, Hermione elcsábította Luciust, annak idején ezen én is le voltam döbbenve, nem voltam benne biztos, hogy jól tette a szerző, hogy ezt az elemet beletette, de aztán szétnéztem a fic fanartjai között, és az olvasókra nagyon mély benyomást tett ez a szál. Majd meglátjuk, mi lesz még - a jelek szerint sok-sok kaland vár Hermionéra és Perselusra. Egyébként a szerző azt írta, hogy Hermione mesterkém, míg Piton kémmester. Lehet töprengeni, mi a különbség. :D Még egyszer nagyon köszi a véleményt. Puszi.