A fény birodalma
Mikor a nőstényoroszlán támad (...)
Mikor a nőstényoroszlán támad (...) : 44. A lány, aki kémked

44. A lány, aki kémked


(Harry)

A másodperc töredékére úgy tűnt, a társaság az asztal köré fagyott, és Harry komolyan fontolóra vette, Dumbledore vagy Piton nem tett-e Petrificus Totalust a teljes Belső Körre, de ekkor Mordon vehemensen megköszörülte a torkát, és a varázs megtört.

- Igazán, kicsi lány – morajlotta mély, zúgó baritonja. – Nem vicces. Egyáltalán nem. Ha azt hiszed, itt a mókázás ideje, menj vissza a szobádba, és vedd elő a babáidat. Mi itt háborús helyzetről beszélünk.

Harrynek fogalma se volt, Mordon milyen reakcióit várhat Hermione-tól ezekre a szavakra, akárhogy is, nem arra az enyhén gúnyos biccentésre számított, amivel a lány Dumbledore felé fordult.

- Igazgató úr – szólalt meg, mire nem csak Harry vette észre dús hangja mélyebb tónusát, szikrázó magabiztosságát, azt a hangnemet, amit ezelőtt nem sokan hallhattak.

Azonban nem csak a hangja változott. Úgy tűnt, hajszálnyival egyenesebben állt, az iskoláslány ideges mozdulatai és ártatlan, meglepetéstől meg érdeklődéstől állandóan tágra nyílt barna szeme múlttá lett. Egy másodperc leforgása alatt egy macska kecsességét magánénak tudó felnőtt nővé érett.

Dumbledore felsóhajtott. Ő is változott annyit, amennyit Hermione néhány másodperce, azonban a kárára. Hirtelen aggastyánnak, kopottnak és aggodalmaskodónak látszott.

- Igazat mond, Alastor – mondta. – Hermione Granger a mesterkémünk már hét hónapja.

- De hát… ez lehetetlen! – sikoltott fel Mrs. Weasley meglepetésében és hirtelen kelt ijedelmében. – Hermione csak egy tinédzser! Nem lett volna képes…

- Jóval több, mint csak egy tinédzser, Molly – adott hangot ellenvetésének Dumbledore fáradtan. – A valaha volt legrafináltabb és legtehetségesebb kém, aki valaha mellettünk szolgált. A belső körről és Voldemortról való ismeretei a Perselusét és az enyémet is felülmúlják. Megannyi győzelemhez segített hozzá minket az elmúlt hónapokban. Ugyanúgy nem csinálhatjuk végig nélküle, mint nélkületek se. – Engedte, hogy nehéz tekintete körbejárjon a szobában ülőkön. – Többször kimondtátok ti magatok. Megérdemli a hálátokat.

- Egy mugliszármazású lány, Harry Potter legjobb barátja! – mondta Tonks majdnem kiabálva, a haja színe fehérbe váltott, és az arca hirtelen egy kisgyermeké volt. – Ha még fontolóra is vennénk az aktív körbe lépését, akkor se élné túl az első hetet! Nem létezik!

- A bizonyíték előtted áll, Nymphadora – válaszolta Dumbledore.

Az is azt igazolta, mennyire sokkolt és felháborodott volt Tonks, hogy nem kérte ki keresztnevének használatát.

- Mutassa meg nekik, Miss Granger – sóhajtotta Dumbledore a pillanatnyi csend után. – Attól tartok, ez az egyetlen módja, hogy meggyőzzük őket.

Jól látható volt Hermione mozdulatából, mennyire nem tetszik neki a helyzet, ám kifejezéstelen arccal hajtotta fel talárjának ujját, és emelte fel a karját a kanyargós fekete kígyóval. Harry hallotta, hogyan kapkodnak körülöttük levegő után, izgatott suttogások és nehéz lélegzetvételek tarkították a levegőt, de nem számított, nem figyelt rájuk, csak és kizárólag Hermione-ra koncentrált, próbálva erőt kölcsönözni neki, megmutatni, a többiek reakciója mit sem ér. Tudta, hogy az asztal szemközti oldaláról Draco is épp ezt teszi.

De Hermione nem nézett rájuk. Míg a karját mozdulatlanul  kinyújtva tartotta az asztal közepe felé, tekintete a fejük fölött valami olyat fixírozott, amit csak ő láthatott.

- Megértem a döbbeneteket – mondta Hermione új, önérzetes tónusában. – És megértem a hitetlenségeteket. Én valószínűtlen választás vagyok egy ilyen feladatra. Ez mégis igaz. A karomon lévő jel bizonyítja, csakúgy, mint Dumbledore professzor szava. Engedjétek meg, hogy biztosítsalak titeket afelől, kizárólag azért tartotta titokban kilétemet, mert erre kértem. És kérlek, fogadjátok bocsánatkérésemet a megtévesztésetek miatt.

Engedte lesüllyedni a karját, de a vonagló kígyót nem takarta el.

- Szóval te vagy az – szólalt meg végül Shacklebolt hosszú csendet követően, hangja sejtetni vélte, mit éreznek sokan az asztal körüliek közül. A Sötét Jegy nem hagyott nekik kiutat. – A mesterkémünk. Egy tizennyolc éves mugliszületésű lány a hetedik roxforti évében. Harry Potter legjobb barátja, egy griffendéles.

Hangjából ítélve ez utóbbit nehezen tudta elhinni. Harry rácsodálkozott, a körülötte ülők még ilyen pillanatokban is képesek voltak a Házak sztereotípiái szerint ítélni.

- Igen. – A válasz tiszta és egyszerű volt, mellőzött minden sallangot.

- Halálfaló vagy – folytatta Kingsley még mindig értetlenül és döbbenten.

- A belső körben – erősítette meg Hermione.

- Te figyelmeztettél minket hat hete a csapdáról. Te adták ki információkat a támadásokról. Te csaltad tőrbe MacNairt, és szóltál nekünk, hogy Voldemort egyesülni akar a Jeanne d’Arc Francia Renddel.

- Igen.

- És Dumbledore mindvégig tudta, hogy te vagy az.

- Abban a pillanatban értesítettem, ahogy megkaptam a Jegyet.

Shacklebolt bólintott, elfogadva a válaszokat. Senki se szólt. Még mindig teljes döbbenettel az arcukon hagyták az aurorra a kihallgatást. Azonban Shacklebolt úgy tűnt, nem kíváncsi másra. Ehelyett Dumbledore felé fordult.

- Szóval hagyta, hogy egy lány, egy gyermek, veszedelembe menjen a jobb esélyeinkért – mondta ki, és Harry még sose látta dühösebbnek. – Mindig tudtam, hogy előszeretettel játszik az embereket, de ez több a sokknál!

- Hermione szabad ember, és megvan a joga az önálló döntéshez! – zúgolódott Harry, felment benne a pumpa amiatt, ahogyan az auror mellőzte a barátját. –Senki nem játszott vele!

- Valójában elmondhatjuk, hogy fordítva történt – tette hozzá Dumbledore kis mosollyal az arcán. – Már hónapok óta úgy táncolok, ahogy ő fütyül. – Büszkeséggel és szeretettel teli pillantást küldött Hermione felé.

- Tehát tudtál róla – fordult Mordon Harry felé, és Harry érezte, hogy az öreg mágikus szeme ráfordul. – Ki még?

- Én – szólalt meg McGalagony professzor, a hangja hideg volt és tiszta, mint egy téli reggel. – És engedtessék megjegyeznem, hogy Hermione elképesztő dolgokat hajtott végre. Ha lebecsülitek, könnyen lehet, az lesz az utolsó, amit tesztek ebben az életben.

- Én is tudtam róla - tette hozzá Remus. – Ronnal és Harryvel együtt jöttem rá, és az elején én is el voltam képedve, de azóta olyanokat láttam, hogy sosem merészelném megkérdőjelezni a képességeit.

- De hát csak egy lány – hallatta hangját Mrs. Weasley újfent, szeme megtelt könnyel, ahogy férjéhez fordult támogatásért.

Mr. Weasley köré tette a karját, azonban a tekintete a még mindig nyugodtan álló Hermione-n állapodott meg, aki továbbra is érinthetetlenül állta az eseményeket.

- Én is tudtam – szólalt meg halkan Draco. – És ő győzött meg róla, hogy menjek Dumbledore-hoz apám leveleivel.

- És te, Perselus? – kérdezte Arthur Weasley a kémmesterükhöz fordulna. – Te is tudtad, ki vette át a stafétát?

- Igen – felelt Piton higgadtan és könnyedén, tekintetét Hermione-n nyugtatta. – Több hónapja tudom.

- És mégis miért nem fékezted meg? – követelte a választ Mrs. Weasley. – Nagyon jól tudtad, milyen veszélyes!

- Könnyű a válasz, Molly – mondta Piton mosollyal a szája sarkán. – Túl zseniális ahhoz, hogy engedje, hogy bárki is megállítsa. És jobb kém, mint én valaha is voltam.

Ez a vitát nem engedő tónusban kimondott egyszerű kis mondat ismét elhallgattatta a termet.

- Hogy csináltad? – tette fel végül Tonks a kérdést új színnel hangjában. Harry kíváncsiságot, áhítatot meg egy kis félelmet hallott ki belőle. – Hogyan győzted meg őket a hűségedről? Mugliszármazású vagy és Harry barátja!

- Türelemmel, kemény munkával és jó színészi képességekkel – válaszolt rá Hermione, és mint aki úgy gondolta, a viták ideje lejárt, visszaült a helyére. – Nem nehéz valakit, akinek olyannyira felfújódott az egója, mint Voldemortnak, meggyőzni afelől, hogy végre valahára csak rájöttél természetes fölényére – sóhajtott. - Nézzétek, sajnálom, hogy nem szóltam róla.

Harry nem tudta nem észrevenni, milyen nyugalom van a hangjában, ugyanilyen higgadtan mondta ugyanezt akkor este neki, Ronnak és Remusnak.

- Azonban előre láttam a ezeket a bonyodalmakat, és tudtam, nem mindenki fogadná könnyen. Az információim nem érnek egy fityinggel se többet, csak mert én gyűjtöttem be őket, ahogy a varázslatok se, amiket elmétek védelmére használtok vagy a biztonsági rendszer, amit segítettem kifejleszteni.

- Azok a varázslatok tőled származnak? – kérdezett rá Tonks az eddiginél jóval több rettegéssel a hangjában. – De hát azt hittem, azokat te ötlötted ki, Perselus!

- Hermione-val egész jól együttműködünk – felelt Piton összeszedetten. – Együtt dolgoztuk ki a biztonsági rendszert és a mennyezeti térképet. A módosított Exmemoriam viszont teljes mértékben az ő projektje volt. Alig néhány bájitallal segédkeztem be.

- Azt akarod mondani nekünk, hogy a lány legilimentor, Perselus? – tudakolta élesen Shacklebolt.

- Az elme művészetéhez tökéletesen ért. Eléggé ahhoz, hogy a bolondját járassa a Sötét Nagyúrral. És nem szimplán egy „lány”. Jobb, ha ezt nem felejtitek el. – Árnyalatnyi él férkőzött hangjába. – Eddig is…

- Perselus – szólt neki Hermione csendesen, mire a legtöbben a teremben megdöbbentek, mikor a férfi azonnal elhallgatott. Még Dumbledore is kissé meglepettnek tűnt, mégis Tonks volt az, aki összekapcsolta a dolgokat.

- Álljunk csak meg egy percre – szólalt meg lassú, veszedelmes hangsúllyal. - Mióta belépett a Rendbe, úgy kezeled, mint valami tökkelütöttet. Csak egy hete volt, hogy kifakadt amiatt, hogy Malfoy belépett a Belső Körbe. És most arról papolsz nekünk, milyen briliáns, és hallgatsz rá, bármit mond? Mégis mi folyik itt?

- Perselus és Hermione azt tették, amit a fedőtörténetük megkövetelt – mondta gyorsan Dumbledore.

- Nem – vágott közbe durván Mordon. – Becsaptak minket, tisztán és egyszerűen. Engedted beférkőzni hozzánk a kis kémedet, és hagytad, hogy félrevezessen minket. Egy hete ilyenkor arra használtad fel, hogy Malfoynak tagságot szerezz, mikor úgy láttad, mindenki ellene van! Az ő segítségével manipuláltál minket!

Piton felvont a szemöldökét, és egy pillanatra Harry szinte várta, hogy dühös szóözön tör ki belőle a rendbeli nagyokosok ellen, akik feltartják őt fontos teendőiben, de lecsillapította magát.

- Ne légy ostoba, Alastor – mondta türelmesen, azért árnyalatnyi haraggal. – Mi a Főnix Rendje vagyunk, nem egy könnyen befolyásolható csürhe. Igen, megtettük ezt a lépést, de csak, hogy őt védjük. Mikor Potter be akart lépni a Rendbe, gyanús lett volna, ha egy barátja se akar csatlakozni. Hermione úgy döntött, nem fedi fel kémként való helytállását, és a mostani viselkedéseteket látva nagyon is jól meg tudom érteni. A munkája fontos és életveszélyes, és a legkevesebb, amit Albusszal tehettünk érte, az volt, hogy tiszteletben tartottuk kívánságát, és aszerint jártunk el.

- És a múlt héttel mi van? – kérdezett rá újra Mordon, sokkal kifejezettebb haraggal a hangjában.

- Mielőtt Draco elment volna az igazgató úrhoz – mondta Harry halkan -, mielőtt a barátommá vált volna, Hermione barátja volt. Az ötödév végétől folyamatosan jóban vannak, és együtt dolgoznak. Draco segítette őt kémmé válni, és azóta is támogatja. De ezt nem tárhattuk elétek anélkül, hogy felfedtük volna a mesterkém személyét. Sajnálom.

Harry a szeme sarkából látta Draco jóváhagyó bólintását. Jobb volt, hogy ezt Harry ismerte be, mintha a kémmesterük vagy maga Hermione teszi meg. Talán ez eltereli kissé a figyelmet róluk. Azonban Harrynek sem sikerült megtörnie a Rendtagok kemény ellenállását.

- De miért nem tudhattunk róla? – puhatolta Tonks. – Az, hogy eljár a szánk, nem lehetett ok, mindannyian tudjuk, hogy a módosított Exmemoriam biztonságban tartott volna! Szóval miért nem tudtál megbízni bennünk?

Legalább Hermione-hoz beszél, és nem róla, ez már valami, gondolta Harry sötéten, haragos pillantásokat vetve Mordon és Shacklebolt felé.

Hermione csendben ült a balján, és Harry eltűnődött, hogyan fog válaszolni. Meglepően passzív volt az utóbbi percekben, hagyta, hogy Piton, Dumbledore, sőt Harry magyarázzák meg viselkedését. Tulajdonképpen így volt ez a legbölcsebb. Anélkül is elég nehéz volt elfogadni, hogy egy ártalmatlan lány hirtelen a teremben lévő legkegyetlenebb, legveszélyesebb emberré válik, hogy ezt ő maga mondja ki.

De a kérdést nem kerülhette el. És ez egy olyan kérdés volt, ami mindenkit az ő oldalára fordíthatott – vagy ellene hangolhatott.

- Nem bizalom kérdése volt, Tonks – mondta végül csendesen. – Soha nem tartottam attól, hogy elárulnátok. De még Harrynek és Ronnak se szóltam róla. Kizárólag Draco tudta, mert szükségem volt rá, és Dumbledore, akinek jelentettem. Sose akartam, hogy bárki más is rájöjjön.

- Miért nem? – kérdezte Shacklebolt. – Ha azt tetted, amit állítasz, hogy tettél, és a szándékaid tiszták, nem látom be, miért ne akartad volna elénk tárni. Mennyivel könnyebb lett volna.

- Nézzetek magatokra – mondta hirtelen a lány. – Nézzetek egymás arcába. Mit láttok?

Tanácsát követve Harry rápillantott a többi Rendtagra, akik azonban figyelmen kívül hagyták, mit mond nekik Hermione, továbbra is őt nézték helyette.

- Megrendülés – válaszolt Hermione egy pillanattal később. – Szörnyülködés. Növekvő iszony. Elidegenedés.

Elhallgatott, és felsóhajtott.

- Sokatokra családtagként tekintek. Mióta idejöttem Roxfortba, a muglivilág idegen számomra. A saját szüleim fele annyira se ismernek, mint Mrs. Weasley, a nagybátyáim nem látnak belőlem annyit, mint Remus vagy McGalagony professzor, az unokatestvéreim és a gyerekkori barátaim pedig idegennek tetszenek, ha Harryhez vagy Dracóhoz hasonlítom őket. Ti mind a családom vagytok – mondta, majd szünetet tartott, és hagyta, hogy tekintete egyesével mindenki arcán megállapodjon, mindenkire rápillantott, minden gyanakvó és zavart tekintetbe belenézett.

Mikor Harryével találkozott a tekintete, szája kis mosolyra húzódott, amitől rettenetesen szomorúnak és fáradtnak tűnt.

- Ti vagytok mindenem, amim van. A családom. A barátaim. A mi világunk védelmében lettem azzá, aki ma vagyok, a mágikus világért, aminek akkora megtiszteltetés a tagja lennem. És mégis, mindenki, aki rájön erre, megrázkódtatással és undorral reagál. Perselus, mikor rájött, meggyűlölt érte. Harry először úgy kezelt, mint egy idegent. Ron elfordult tőlem – mondta szemével Mr. és Mrs. Weasleyt keresve, majd biccentett, mikor mindketten elsápadtak. – Igen. Ezért nem beszél velünk. Mardekáros lotyónak nevezett, és úgy tett, mintha elárultam volna a barátságunkat.

Egy tincs kiszökött fonatából, mire kissé bizonytalan kézzel dobta hátra. Mialatt Harry az arcát figyelte és tökéletes beszédét hallgatta,azt találgatta, mennyire lehet valódi és mennyire kitervelt.

Vagy talán a kettő megkülönböztetése többé nem áll Hermione esetében. Akár igazi volt a fájdalom a hangjában, a szomorúság a szemében, akár nem, Harry tudta, hogy egyszer ténylegesen átélte ezeket. Tudta, hogy a szavai igazak. Mit számít akkor, ha ahhoz a szerephez hajlította őket, ami természettől fogva jött?

- Nehéz ennek a tudásnak a birtokosává lenni – folytatta Hermione, mikor senki sem törte meg a csendet. – Eleget tudtok Voldemortról és a csatlósairól ahhoz, hogy tudjátok, mit jelent köztük mugli származásúnak lenni. Mit jelent halálfalónak lenni. És még nehezebb erről beszélnem. Szégyellem magam miatta.

Most először hajtotta le a fejét, és fordította el a tekintetét.

- Nem vagyok büszke arra, amit tettem, amivé lettem. Minden bátorságomra szükség van, hogy odamenjek, minden erőmre, hogy túléljem. Olyan szörnyű, hogy olyan távol akartam tartani az életemtől, amennyire csak lehet? Mikor visszatértem Roxfortba, miután leinformáltam az igazgató urat, megint az a Hermione lehettem, aki voltam, a buzgó tanuló és Harry legjobb barátja. Nem akartam az a mesterkém lenni, aki nap, mint nap kockára teszi Harry életét, sem mardekáros lenni griffendéles köntösben. Azt akartam, hogy a barátaim maradjatok. – Ezeket a szavakat már nagyon halkan mondta, Harrynek hegyeznie kellett a füleit, ha meg akarta érteni, mit mond. – Hogy úgy beszéljetek velem, hogy közbe ne arról fantáziáljatok, mit tettem az elmúlt éjjel. Túl nagy kérés lett volna? Manipuláció az, ha az az ember akarok lenni, aki eddig köztetek voltam? Sajnálom, ha igen.

Ismét megállt a beszédben, és abból, ahogy folytatta, tisztán érződött, ezzel le is zárná.

- De abban az időben ez volt az egyedüli, amit a túlélés érdekében tehettem.

Csöndben maradt, és ajkába harapott aggodalmában. Anélkül, hogy egyáltalán így akarta volna, Harry kinyúlt a kezéért, és a sajátjába vette, lágyan simogatva meg tenyerét a hüvelykujjával. Senki sem beszélt. Úgy tűnt, még levegőt venni se igen mernek.

Végül Hermione felemelte a fejét, és égő barna szemét Tonks döbbent szempárjába fúrta.

- Elég kielégítőnek találtad a választ, Tonks? – kérdezte alig hallhatóan.

Tonks arca lassan elfehéredett, bólintott. Így tett Mrs. Weasley, Bill, Arthur és Remis.

Dumbledore törte meg a csendet.

- Akkor hát – jelentette be olyan vidám hangon, ami éles ellentétben volt a körülötte lévő szomorú arcokkal -, úgy hiszem, mindannyian elfogadjuk Miss Grangert megbízható forrásnak. Ismételten hangsúlyozom, hogy a tervét többször is ellenőriztem Perselusszal együtt, és tökéletes. Ha nem tévedek, nincs más megvitatandó téma. Tehát miért ne…

- Ne olyan sebesen, Albus – jött egy mordulás Mordontól, mire Harry látta, milyen idegesen kapja fel a fejét Tonks, Shacklebolt és a Weasleyk, mintha Mordon különösen sértőn nyilatkozott volna. – Nekem úgy tűnik, még így is jócskán van, ami nem passzol. Mielőtt elfogadom az úgynevezett mesterkémet és a tervét, több információra van szükségem.

- Miféle információkra? – kérdezte Dumbledore kissé nyugtalanul.

- A kislány kémedről ott ni. Hogyan lehettek biztosak benne, hogy nem áll Imperius hatása alatt vagy hogy hűsége nem változik egyik napról a másikra? A halálfalók közötti túlélése több, mint gyanús, azt kell, hogy mondjam. Ki mondja meg, nem élvezi-e kissé túlságosan is a szerepét?

- Túl messzire mész ezzel a gyanakodással, Mordon – szakította félbe Arthur Weasley valódi felháborodással a hangjában. – Igazat adnék neked, ha nem tudnánk, kiről beszélünk, de Hermione gyakorlatilag hét éve a családunk tagja! Amellett, hogy Harry legjobb barátja és mugliszületésű, túl jól ismerjük, hogy ilyesmit feltételezzünk róla!

- Jól ismered, mi? – morogta vissza Mordon, arca a rá oly jellemző gúnyos mosolyba torzult. – Ezért nézett hülyének az utóbbi hónapban? Azt láttad belőle, hogy úgy viselkedik, mint egy tíz éves, hogy hisztériázik és félelmében reszket, mikor megjelenik Perselus, és el is hitted neki.

Mrs. Weasley szóra nyitotta a száját, hogy hangosan ellenkezzen, de aztán ráébredt, hogy minden, amit Mordon mond, az szent és való, így elgondolkozva és összezavarodva csukta be újra.

- Eddig túlságosan megbíztunk mindenben, amit itt hallottunk – folytatta Mordon. – Mostantól kezdve választ akarok a kérdéseimre, méghozzá teljességgel kielégítőt, vagy nem fogadok el semmit.

- Mik lennének akkor hát a kérdéseid? – kérdezte őt Hermione kifejezéstelen hangon.

Mordon visszafordult felé, és elmordult, ami Harryt még idegesebbé tette, így ő is felé fordult. Hermione még csak nem is pislogott.

- Most azon nyomban – kezdte az öreg auror -, tudni akarok róla, pontosan hogyan váltál halálfalóvá. És tudni akarom, miért tetted.

Nem, gondolta Harry. Ezt ne. Ne kérd, hogy erre választ adjon. Pillantása találkozott Dracóéval, és ugyanazt a nyugtalanságot látta a szemében. A profi vadászkopó ösztöneivel Mordonnak sikerült kiválasztania a legsérülékenyebb pontokat, amikről Hermione-t csak beszéltethette.

De Hermione nem vonult vissza. Mély levegőt vett.

- Inkább nem beszélnék erről ma este – mondta határozottan.

- Válaszokkal tartozol nekünk – ragaszkodott hozzá Mordon, előredőlt székében, úgy fixírozta a lányt mágikus szemével. – Hallani akarom a válaszokat, mielőtt döntök a terved felől.

- Miért tartoznék nektek válasszal? – kérdezett vissza Hermione. -  Több kérdésre is válaszoltam az este folyamán, és hajlandó vagyok Merlinre esküdni, hogy mindig hű voltam és vagyok a Rendhez, de többet ne kérj tőlem!

- Ez nem egy hű Rendtag reakciója – gúnyolta őt Mordon, és a feszültség nőttön-nőtt a szobában.

Harry észrevette a szeme sarkából, hogy Piton lassan kihúzza magát a székében, és tudta, hogy a kémmesterük készen áll a mágikus vagy verbális visszavágásra. Ha Harry helyesen értelmezte viharos arckifejezését, nem volt valószínű, hogy hagyja, a vallatás túl sokáig elhúzódjon.

- Azt hiszed talán, megint becsaphatsz minket, Albus? – kérdezte most Mordon elfordulva Hermione-tól, mintha a lány nem lenne érdemes a figyelmére. – A világunk sorsát kockáztatod ennek a kislánynak az őrült ötlete kedvéért?

- Nem. Vagyok. Kislány. – Hermione hangja vágta a levegőt. – És ha a helyedben lennék, Mordon, felhagynék az ítélkezéssel. Sose tudhatod, hogy üt majd vissza.

Harry nehezen tudta elnyomni a késztetést, hogy félrehúzódjon a balján lévő energiabombától. Úgy tűnt, Hermione-nak végül elege lett Mordonból. Eltűnt a passzív, szomorkás lány. A helyén most egy tekintélyt parancsoló nő ült, hangja könnyen kivívta a figyelmet és az engedelmességet. Shacklebolt ugyanúgy felegyenesedett, mint az imént Piton.

De bármi is töltötte meg a szoba légkörét, és intett óvatosságra, Mordonnak meg se kottyant.

- Mi az, fenyegetsz, kislány? – csúfolta, rá se bagózva Dumbledore csendet parancsoló kinyújtott kezére. – Miféle világ az, ahol engem fenyegethetsz, te griffendéles gyerek? Hogyan akarsz megállítani?

Hirtelen Hermione elmosolyodott, és Mrs. Weasleynek elakadt a lélegzete. Hermione szeme addig sötétedett, míg majdnem olyan fekete és szúrós nem lett, mint Pitoné, hátradőlt székében, fejét furcsán érzéki pózban nyugtatta a háttámlán.

- Itt egy kérdés, amire nem fogok válaszolni – felelte, nem, dorombolta, miközben ujjával az elcsatangolt tinccsel játszott. – Gondolom, Mordon, nem érdeklik a halálfalók rendelkezésére álló hagyományos eszközök? Nem, én se hiszem – mosolygott megint. A szobára olyan csend borult, hogy hallani lehetett, hogyan száll egy porszem a padlóra. – Azt hiszi, biztonságban van az átkoktól és ártásoktól, nemde? Úgy hiszi, sebezhetetlen, és felette áll egy olyan kiscsajnak, mint amilyen én vagyok?

Váratlanul előrehajolt, a hirtelen mozdulattól több Rendtag hátrahőkölt meglepetésében. Mordon azonban még mindig leereszkedően mosolygott. Harry nem tudott másra gondolni, minthogy Rémszem élete legnagyobb hibája felé menetel.

- De senki se lehet teljes biztonságban, Mordon – mondta Hermione Mordonhoz hasonlóan mosolyogva. – Főleg nem egy volt minisztériumi dolgozó, aki gyakran félresöpörte a protokollt és az eljárási rendet, és nem csinált végig mindent olyan aprólékosan, ahogy tennie kellett volna. Mindenki sérülékeny.

Most már Mordon is előredőlt a székében. Mosolya eltűnt.

- Miről csacsogsz itt? – ugatta. – Életemben nem tettem olyat, amit el ne ismernék fényes nappal! A karrierem példaértékű volt! És nem akarok kritikát hallani egy halálfalótól!

Harry újabb elfojtott lélegzetvételt hallott az asztal körül. De nem érdekelte. Olyan szélesen vigyorgott, hogy az már fájt.

Ó, öreg hiba, gondolta nem kis megelégedéssel. Fogalmad sincs, mibe sétálsz bele.

- Példás karrier, hogyne – dorombolta Hermione, és a széke élére tette mutatóujját. Nem úgy látszott, mint aki egyáltalán meghallotta volna a sértést, inkább, mintha nagyban untatta volna a beszélgetés. – Akkor hogy áll a helyzet a Zsebpiszok közi fiaskóval, úgy hat évvel ezelőttről? Vagy talán fogalmad sincs, miről beszélek? – mosolygott az aggodalomra, ami átcikázott Mordon arcán. – Vagy inkább nem akarsz beszélni arról az estéről? Semmi gond, majd én válaszolok helyetted. Ha emlékezetem nem csal, te voltál, aki az elkobzott sötét tárgyakat katalogizáltad. És nem úgy esett, hogy az egy megmaradt szemed – a másikat pár hónappal korábban elvesztetted - hirtelen egy kis dobozra esett, arra a dobozra, ami egy bizonyos mágikus szerkezetet tartalmazott, azt, amiről olyan híres lettél? Nem…

- Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni ezt a sületlenséget! – dördült el hirtelen Mordon, mágikus szeme vadul rángatózott, arca jóval idegesebbnek tűnt, mint amilyennek Harry valaha látta. – Megtagadom a terv elfogadását, és azt akarom, azonnal kerüljön ki a Belső Körből a lány!

- Nem valami udvarias félbeszakítani egy nőt, nem tudott róla, Mordon? – kérdezte Hermione kedvesen. – Vagy szólítsam inkább Rémszemnek? – mosolyodott el újra.

- Nos, hol is tartottam? – folytatta aztán. – A tekintete ráesett arra a kis dobozra, ami a mágikus szemet rejtette, és bár tudta, hogy szembemegy minden törvénnyel, amit valaha is tanult, képtelen volt ellenállni a kísértésnek, hogy letesztelje, jól mondom? És miután rájött, mire képes, egyszerű volt a zsebébe rejteni, és kihagyni a jelentésből. Olyan egyszerű… és mikor hetek teltek el a razzia óta, betette, és elterjesztette, hogy egy névtelen barátjától kapta, ugye? Egyszerű volt, nem volt benne semmiféle kockázat. És így esett, hogy az elmúlt hat évben az elképzelhető legsötétebb mágiával átitatott, illegális varázstárggyal a szemgödrében járkált a Minisztérium folyosóin.

- Milyen rossz fiú volt – mondta vontatottan határozott örömmel a hangjában, miközben végignézte, Mordon arca hogy vörösödik ki mérgében és ébredő félelmében. A többiek, Harryt is beleértve, a lenyűgözöttség és hitetlenkedés keverékével néztek egyikről a másikra.

- Az egyetlen, amivel nem számolt – intézte Mordon a szavait Hermione egyre hidegebb hangon -, az a tény, hogy a kis feketepiaci bolt tulajdonosa felismeri legbecsesebb tulajdonát. Összefutottam vele, tudja. És ugyan a Wizengamot nem hinne egy feketepiaci árusnak, ott vannak a varázslatok, amik a tárgyat a tulajdonoshoz kötik, ő pedig elvégezte a sajátját a szemen.

Hermione szünetet tartott, majd újra elmosolyodott, arcán kellemmel folytatta, mintha az időjárásról diskurálnának.

- Amennyire tudom, az aurornyugdíj csökkenthető abban az esetben is, ha nyugdíjba vonulás után derülnek ki súlyos törvénysértések vagy eljárási hibák. Nem akarjuk ezt, Mordon, ugye nem? Az utóbbi ötven év leghíresebb aurorát holmi piti kis tolvajként a világ elé tárni?

Bár Harry azt hitte, ez lehetetlen, Mordon még jobban elvörösödött, majd alig fojtottan üvöltött fel.

- Honnan tudsz róla?!

Hermione csak vigyorgott, tekintetét egy pillanatra se vette le az öreg arcáról.

- Kém vagyok, Mordon. Az a munkám, hogy tudjam.

Akár a szemtelen hang, akár a vigyor tette, utóbbi megjegyzés kiütötte Mordonnál a biztosítékot. És ha egyszer az auror átlépte haragja végső szintjét, gondolkodás nélkül cselekedett.

- Miért, te kis… lotyó, majd én megmutatom neked, kit fenyegetsz…

Folyékony mozdulattal húzta elő pálcáját, és célzott arra, ahol Hermione ült.

Azonban nem bizonyult elég gyorsnak. Mielőtt pálcája hegye elérte volna az ülés magasságát, Hermione gyors mozgással tört ki. Hogy-hogy nem, már nem is ült Harry mellett, hanem az asztalon volt, majd hatalmas ugrással, nagymacskaként kuporodott Mordon mellé a csiszolt fára, a székének feszítve őt, tőrt nyomva torkához.

- Ezt elveszem, köszönöm – mondta barátságos mosollyal, és sietve szétfeszítette Mordon pálcát tartó ledermedt ujjait. Hermione még csak nem is kapkodta a levegőt.

- Merlin szakállára – hallott Harry valakit suttogni. Megesküdött volna, hogy Shacklebolt volt az. – Még életemben nem láttam valakit ilyen gyorsan mozogni.

- Csalódott vagyok, Mordon. Azt hittem, derekasan veszít. Nos, lesz akkor jó kis paranoiás vagy tartsam még egy kicsit a tőrömet a torkához? – kérdezte megnyerően. Harry látta, Mordon hogy nyeldes, de hang nem hagyta el az auror száját. Úgy festett, mint egy ijedt őzike, Harry nem tudta elrejteni a mosolyát. Úgy tűnt, a végén nem segített rajta az állandó éberség.

- Úgy hiszem, Alastor megtanulta a leckét, Miss Granger – válaszolta meg helyette Dumbledore a kérdést, hangja éppoly barátságos volt, mint Hermione-é. – Engedje el, legyen szíves.

- Igen, uram – felelt a lány, és a tőr eltűnt a kezéből. Leugrott az asztalról - földet érése alig keltett zajt -, és visszasétált a helyére. Pillantások és fejek fordultak felé, ahogy elhaladt a Rendtagok mellett. De senki nem mondott egy szót sem, míg vissza nem ért a helyére. Harry észrevette, hogy több tincs nem esett ki a fonatából. Úgy festett, mint aki az egész találkozót Harry mellett töltötte, nem, mint aki épp most fenyegette meg sikeresen a leghírhedtebb aurort.

- Bármely más a képességeimet vagy hűségemet megkérdőjelező kérdés? – érdeklődött Hermione nyugodtan. Komoly kíváncsisággal szemlélte őket.

Ez volt az a pillanat, mikor Harry elnézve a nyugodt professzionalizmust, amibe Hermione egy pillanat töredékbe alatt belehelyezkedett, ráébredt, Hermione Mordon első támadásától a kezében tartotta a helyzetet, és azért választotta az öreg aurort, mert ő húzott legkönnyebben pálcát. Az egész összecsapás erőkonfrontáció volt csupán, hogy meggyőzze a Rendet alkalmasságáról.

Nyilvánvaló sikerrel járt.

A váratlan megmozdulás elérte, amit ezer magyarázat nem tett volna meg. A Rend végre megértette, több egy lánynál, aki elhallott egy titkot a tanári szobából. Ő a mesterkém. És most, hogy látták, ez mivel jár, valamint felfogták, mire képes, odafagytak a helyükre.

- Nos hát – szólalt meg Hermione mosolyogva az asztal körül ülőkre -, ha minden világos, szavazásra bocsáthatjuk a tervemet. Biztosak lehettek benne, olyan alaposan kutattam utána, mint Mordon mágikus szemének eredetére. Igazgató úr?

És így történt, hogy a Belső Kör tagjai némán fogadták el mesterkémük tervét, és úgy ért véget a találkozó, majd távoztak a teremből, hogy nem vették le a szemüket a székében nyugodtan ülve mosolygó és biccentgető, makulátlan arcú és ruházatú fiatal lányról.

És miközben Harry végignézte, ahogy úgy figyelik Hermionét, mint egerek a kígyót, meggyászolta ezt az órát. Mert ma este Hermione Granger, az ideges okostojás és szőröző stréber meghalt. Soha nem térhetett vissza ezekbe a termekbe, a helyét végleg elfoglalta egy titokzatos, mesterkémként ismert nő.

És végül megértette, Hermione miért kapaszkodott olyan kétségbeesetten a titkába. Harry mindig rosszul érezte magát amiatt, ahogy az emberek bántak vele, hogy csak a villám alakú sebet láttak benne, mást semmit.

De legalább az arcába néztek. Hermione-ból csak a karjára égetett fekete koponya és kígyó maradt, és kis, fehér kezei, melyek gyanús könnyedséggel osztották a tőrt. Nem sok maradt belőle az est végére.

9 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2016.04.28. 07:52
Bringa

Szia! Időnként benézek, hátha van friss rész. Teljesen megértem, hogy nincs időd folytatni. Pedig nagyon jó történet, talán megpróbálom angoloul elolvasni, de lehet a felét se fogom érteni. :(  Nem lenne arra lehetőség, hogy valakinek átadd úgymond a történetet, hogy befejezze a fordítását? MErt hát elég sok munkád van már benne.. 

Idézet
2016.01.13. 10:05
huehar

Szia!

Nagyon-nagyon szeretném, ha folytatnád a fordítást! Ha esetleg fősuli/egyetem miatt nincs időd, írj rám privátban, szívesen segítek cserébe! :-)

Éva (huehar@gmail.com)


Válasz:

Szia!

Teljesen megértelek, és én sem örülök, hogy félbe kellett hagynom, főleg, mert kb. a feléig lefordítottam, de annyira sok a dolgom mind a munkahelyen, mind a magánéletben, hogy erre nincs időm. Nem vagyok egyetemista, pszichológusként dolgozom. :) Köszönöm a kedvességedet, de előreláthatólag nem fogom tudni a továbbiakban válallni a fordítását.

Idézet
2015.11.22. 01:04
még remél

Szia! Még nagyon reménykedem benne, hogy folytatod a történet fordítását, de kérlek jelezz valamit ha teljesen hiába várok. Szerintem is igazán remek a fordítás, de sajnos én nem tudok annyira angolul, hogy igazán élvezném az eredetit... :)


Válasz:

Szia! Mint jeleztem néhány embernek privátban, mérlegeltem, és úgy döntöttem, nem tudom vállalni a további fordítást egyéb teendőim miatt. Nekem is fájó pont, de sajnos mást nem tudok kigolyózni, hogy a fordítás kerüljön a helyére. Vannak egyébként még terveim, de feleslegesen nem ígérek semmit. Ha gondolod, és adsz egy e-mail címet, ha bármikor úgy alakul, hogy tovább fordítom, rád írok. Köszönöm, hogy írtál!

Idézet
2015.09.15. 21:22
Nanni

Ó, ez még mindig szuper, kérlek, ne hagyd abba. Várom ám a folytatást, nem rossz az angol sem, de azért a magyar nem szív le úgy esténként :D.

Hajrá, kitartást, remek a fordítás (csak néhány elgépelés van benne, pl. Remis Remus is helyett :D)

Nanni

Idézet
2015.09.02. 19:19
Fufi

Szia!!!

Mint (gondolom) minden olvasó én is nagy P.P. (vagy S.S. xD) fan vagyok :)

Örülök, hogy rátaláltam a frodításodra. És mint mindenki én is köszönöm, hogy fordítod!

Mikorra várható a kövi? (Nem siettetni akarlak, csak, hogy kb. mikor?) (Naponta nézem, hogy van-e új rész)

Mégegyszer köszi, hogy fordítod :)

 

Idézet
2015.08.07. 23:19
Jeanne

Szia! :) Nagyon jó a folytatás, nagyon vártam már. :) Előreláthatólag mikor lesz új? Tudom, hogy nagyon melós fordítani, mert német szakos hallgató voltam, és kellett nekem is sokszor ezt-azt fordítani. :) De megéri. Kerestem már németül is a WaLF-ot, de a lány abbahagyta az angol fordítását már 32 fejezet után... úgyhogy te vagy Natty minden reményem, mert angolul meg sajnos nem tudok. :)

Idézet
2015.06.11. 15:23
Brigi

Már annyira vártam a folytatást. Nagyon örülök, hogy van időd folytatni. Türelmetlenül  várom a következőt. :)


Válasz:

Örülök, hogy örülsz, köszi, hogy írtál. :) Annyira úgy tűnik nekem, nem is idő, hanem kedv kérdése, persze sokszor a fáradtság közbeszól. Fog jönni. :)

 

Idézet
2015.06.11. 01:40
Kritik
Jaj, hálásan köszönjük az új részt!! Nagyon örülök, hogy folytatod!! Izgalmas fejezet volt, teljesen olyan, mint egy sakkjátszma, megérte kivárni! Rendszeresen látogatom az oldalad, hogy van-e friss, és úgy örülök most! Hermione egyszerűen zseniális!!!
Válasz:

Tudod, a remény hal meg utoljára. :) És itt nem halt meg. Örülök, hogy tetszett, és hogy írtál, terveim között van, hogy rendszeres időközönként - így nyáron legalább két hetente lesz új fordítás friss.

Idézet
2015.06.10. 01:46
Fruzsi

El se tudom mondani, mennyire örülök, hogy kész lett az új rész. :) :) :) Nagyon hálás vagyok, hogy még mindig folytatod!! 


Válasz:

Örülök, hogy örülsz. :) Hát, hogy őszinte legyek, én is magamnak. :D Fog jönni az új rész nemsokára (nagyon maximum két héten belül).

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
     
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Szavazás
Szereted a választásokon alapuló történeteket?

Nem olvastam még ilyet.
Igen, érdekel!
Teszek vele egy próbát.
Jobb szeretem a hagyományos regényeket.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
     
MENÜ

 

BEFEJEZETT ÍRÁSOK LETÖLTÉSE

TE DÖNTESZ #1 LOLA

KRITIKÁK, ÉSZREVÉTELEK

ÍRJ NEKEM

HÍRLEVÉL

     
Ízelítő
 
"Felfújta a dolgot. Ütköztem már bele… ebbe-abba, és jól tudtam, nem lenne egészséges még egy agyrázkódás, de arra volt a karom, a lábam, hogyha baj van, kompenzáljak. Pontosan tudtam, hol kell leállni, még ha a hét egy kicsit le is fárasztott, és talán pár centivel közelebb kerültem a szökőkút pereméhez, mint szerettem volna.
- Ne riplizz már – mondtam Tasie-nak.
- Nincs is ilyen szó!
Elpördültem tőle, az öltözőben végezzem el a levezető nyújtást, hátha ott békén hagy, de ahogy lendültem, sietősen kellett visszafognom magam, ugyanis majdnem nekicsapódtam Eric-nek.
Jáááj. Nem úgy tűnt, mint aki nagyon boldog.
- Nincs semmi – szögeztem le gyorsan.
- Semmi, hogy a barátnőm majdnem lefejelte a szökőkutat?"

(19. fej.)

     
SZÁMLÁLÓ
Indulás: 2005-06-19
     

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre